A rosszkedv néha csak úgy jön,

Egy kicsit velem van, aztán elillan.

Szürke ködbe veszik,

Mint minden velem kapcsolatban.

Néha felfordul a világom,

S én hiába igyekszem,

Nem sikerül azt egyenesbe tennem.

2020. április 25.

Fekete felhők gyülekeznek az égen.

Mint a varjak a fák tetején.

Feketék, mint a halál.

S kárognak szerteszét.

Jól ismert világunk

Szerte-foszlani készül.

Gúzsba köt minket a tehetetlenség. 

Fájón tekintünk az elmúlt nyarakra,

Amikor még szabadon élhettünk,

S szerethettünk.

Megkötések nélkül.

Most meg be vagyunk zárva önmagunkba,

Önmagunkkal.

Minden összeomlani készül,

Lesz-e újra tavasza az emberiségnek?

Lesz-e újra békéje, boldogsága.

Vajon össze tud-e fogni a világ

Egymásért, s mindenki másért?

A fekete felhők felettünk maradnak,

Amíg ki nem süt újra a Nap.

Amikor ez a kór, ami letaglózott minket,

Odébb halad.

Akkor majd lesz újra aranyló napsugár,

Béke és boldogság.

Addig azonban marad felettünk az újabb,

Fekete, halál.

2020. március 26.

Felkelt a Nap, aranyló sugaraival beborít.

Sajgó, megfáradt lelkem s szívem fájdalmán

Enyhítve,

Átölel a meleg napsugár.

Megsimogatja arcomat.

Ne sírj már, nincs miért.

Elmúlt már.

Az élet gyönyörű szép,

Lépj tovább.

2020. március 12.

Néha fáradt a lelkem.

Szeretnék begubózni.

S elbújni a világ elől,

Egy barlangban.

Egymagamban.

Néha fáradt a lelkem,

Szeretnék megpihenni.

A tenger partján üldögélni.

Nézni a tengert.

Érezni a sós víz illatát.

S nem hallani, érezni a világ baját.

Néha fáradt a lelkem.

Szeretne útra kelni,

Erdőn, mezőn mendegélni.

Virággal teli réten feküdni.

Nézni az eget,

A végtelen kék eget.

S hallgatni a csendet.

2020. március 05.

Gondolatban messze járok,

Hófödte hegyek felett szállok.

Gondolatban messze járok,

Álmaimra fókuszálok.

Mit hoz a holnap vajon?

Lesz-e új nap a horizonton?

Gondolatban messze járok,

Olyan tájon, ahol a pillangók táncot járnak.

S virágról virágra szállnak.

Álmaimban messze járok,

S gondolatban átélem a sivárságot. 

Gondolatban messze járok,

S szárnyra kelek a széllel.

Gondolatban messze járok,

S elrepülök messze, a végtelen kék égbe.

2020. február 19.

Fekete az éj.

Felettem csak a csillagok ragyognak. 

Sietős léptekkel haladok.

S a kabátomba burkolózom. 

Körülöttem árnyak,

Susogás, huhogás.

Fázom. 

Lépteimet megnyújtom.

Már-már szaladok.

Innen el!

Mindegy hova.

Amikor ma reggel bementem a munkahelyemre, csodát láttam az ablakon. Jégvirág volt az.

Régen láttam ilyet. Nagyon, nagyon szép volt. Mintha angyalokat vagy pillangókat látnék a megfagyott ablakon. Jó jelnek ígérkezett erre a napra.

Ma elvesztettem a "szüzességemet", de azt is mondhatom, hogy átestem a tűzkeresztségen. Olyan feladatot kellett végrehajtanom a munkahelyemen, amit még sosem csináltam. Tartottam tőle. Féltem. Mi lesz, ha nagyon béna leszek. Bár ezen feladat ellátásával együtt váltottam munkahelyet 22 év után, de mégis rettegtem, hogy mikor jön el a pillanat, amikor majd helyt kell állnom.  És ez a pillanat ma eljött.

Túl éltem, bár remegett a kezem végig. 

Említettem már, hogy járok meditációt tanulni, hetente egy csütörtök, ami csak az enyém. Az én időm. Folyamatosan tanulom, már egy éve, s nem bántam meg, hogy így döntöttem. Minden órán újabb és újabb technikákat tanulunk, a tanítóm mindig készül egy tanulságos "leckével", mesével, s beszélgetni is szoktunk.

Több dolog játszott közre, amiért elkezdtem tanulni a meditációt. A meditáció nagyon jó a stressz levezetésére, oldására, hiszen azt mondják, hogy a meditáció során elengedjük a dolgokat, így a mindennap összejövő stresszt is. 

Most elmesélem, hogy milyen a meditáció.

Meditáció során lényegében az agyat "kapcsoljuk" ki, az állandóan cikázó gondolatainkat próbáljuk eltüntetni, megszüntetni, s ezáltal pihentetjük az agyat. A meditáció elengedés. Elengedjük, kiengedjük magunkból a naponta összejövő feszültséget. 

A meditáció teljesen csendben zajlik.

A menete a következő: leülünk "törökülésbe" (valamikor lánykoromban még megtudtam csinálni a lótuszülést, ma már nem megy), a kezünket többféleképpen is elhelyezhetjük; a térdünkre téve tenyérrel fölfelé vagy lefelé, vagy csak simán az ölünkbe téve, majd ezután ellazítjuk a vállainkat, hogy ne legyünk feszesek. Ezután behunyjuk a szemünket, és veszünk 3 nagyon mély lélegzetet az orrunkon keresztül és lassan engedjük ki. Kiengedni lehet az orron keresztül, de lehet szájon keresztül is, mint egy nagy sóhajt. Erre a lassú légzésre azért van szükség, mert már ezzel is lazítjuk a testet. Ezután már csak a lélegzetvételre vagyunk figyelemmel. Több helyen is szoktuk figyelni a levegő áramlását, útját. Ezek az orrnyílások, a mellkas és az alhas.

A figyelmünket ekkor csak és kizárólag arra fordítjuk, hogy hogyan lélegzünk, hogyan áramlik be és ki az orrnyílásokon a levegő / vagy az alhas és a mellkas hogyan emelkedik, attól függően, hogy éppen mit figyelünk. Ezzel a bizonyos figyeléssel, hogy csak ezt az egy dolgot, ezt az egyetlen feladatot adjuk az agyunknak, ezáltal már pihentetjük is. 

Persze nem lehet teljes egészében kikapcsolni az agyunkat, mert a gondolatok akkor is jönnek, áramlanak, de meg kell próbálni kizárni őket. A tanítóm mindig azt mondja iránymutatásképpen, hogy hiába próbáljuk az agyat erre az egyetlen egy dologra figyeltetni, ő akkor is megpróbál minket eltéríteni azzal a sok-sok gondolattal, amit egyébként napközben észre sem veszünk, hogy mennyi, mert az agyunk folyamatosan jár valamin, mindig gondolkodunk valamin, van, hogy egyszerre több dolgon is. Pl.: akár mosogatás közben is, nem arra figyelünk, amit éppen csinálunk, hanem ezer és ezer más gondolat is van a fejünkben. Pedig, ha csak a mosogatáson járna az eszünk, csak arra figyelnénk, már akkor is pihentetnénk az agyat. 

Meditáció közben valahányszor elkezdünk gondolkodni, tehát jönnek a gondolatok, akár akarjuk, akár nem, mindig vissza kell téríteni a magunkat, a figyelmünket az alapdologhoz, tehát a légzés figyeléséhez.

Én az egyik órán fejben már verset írtam, megbeszéltem magammal mit kell még otthon elintéznem, de sikerült visszatéríteni magam minden egyes eltévelyedés után. :) 

Néhány hete büszke voltam magamra, bár csak néhány percig tartott - egy kicsit furcsa is volt - olyan érzésem volt meditáció közben, mintha kívül lennék a testemen. Fura volt, de jó érzés.

Több fajta technikát is alkalmazunk egy - egy órán, van, amikor különféle helyeken figyeljük a légzésünket, orrnyílás, mellkas, alhas. Ezen kívül van, amikor feladatot adunk az agynak, pl., elszámolunk 1-20-ig oly módon, hogy 1 belégzés és 2 a kilégzés, ha eltévesztjük a számolást, akkor elölről kell kezdeni a számolást. Amikor ezt gyakoroltuk, 37-nél jöttem rá, hogy kicsit túlmentem a 20-on. :) 

Szoktunk testérzeteket is figyelni, de én ezt nem szeretem, mert amikor a tanítóm kimondja azt, hogy testérzet figyelés, már rögtön abban a pillanatban elkezdek vakaródzni. Most is, miközben írom e sorokat. :) 

Ez a testérzet figyelés úgy történik, hogy végig kell vezetni a figyelmünket (csukott szemmel, meditáció közben) az egész testen, a fejünktől a talpunkig, és meg kell figyelni, hogy hol érzünk valamit; viszketést, fájdalmat vagy bármi mást. 

Megtanultuk a teljes jógalégzést is. Ez úgy történik, hogy mélyen beszívjuk a levegőt az orrunkon keresztül, úgy, hogy a légzést, belégzést az alhasnál indítjuk, majd felhúzzuk a mellkashoz (tüdő), majd az orrnyílások következnek, és kilégzéskor először az orrunkon keresztül elkezdjük kifújni a levegőt, leenged a mellkas és utána a has is. Nem könnyű elsőre, de ezzel a teljes jógalégzéssel az egész testet át tudjuk "levegőztetni".

A relaxáció - ez már zenére, halk dallamra, általában mantra zenére történik. Ez a meditáció utáni lezárás. Ezzel is a test ellazítása a cél. A relaxációs póz a Savánszana, más néven hullapóz. Ez az egyik legnehezebb jóga ászana. Azért nehéz, mert ebben mozdulatlanok vagyunk. Az ászanához lefekszünk a hátunkra, a lábaink csipőszéles terpeszben vannak, a lábfejeket engedjük kifelé fordulni, a karjaink a testünk mellett tenyérrel felfelé helyezkednek el. Minden egyes lélegzetvétellel és kiengedéssel lazítjuk a testünket. 

Relaxáció során ében tudatállapotban vagyunk, tehát elvileg nem alszunk. Azért én néha szoktam (más is), ha nagyon fáradt vagyok, bár ez már nem az a relaxáció. :) Ebben az éber állapotban a figyelmünket végig visszük a testünkön, kb. olyan formában, mint amikor a meditációban a testérzeteket figyeljük, de itt a figyelmünkkel lazítjuk el a testünk egyes részeit a fejünk tetejétől kezdve a lábaink ujjáig. Ebbe könnyű belealudni, főleg a tanítómnál, mert nagyon kellemes, lágy hangon mondja az instrukciókat. :) 

Meditálni a legkönnyebb dolog a világon, hiszen nincs szükségünk semmilyen plusz eszközre, mert az egyetlen dolog, ami kell hozzá, az mindig velünk van. Ez a legcsodálatosabb dolog: a lélegzetünk.

A meditáció nem kell, hogy bármilyen valláshoz kötődjön. Sőt az a legjobb, ha nem kötődik semmilyen valláshoz.

A Wikipédia ezt írja a meditációról: A valódi meditáció nem elmélkedés vagy gondolkozás. A meditációban semmiféle kísérletet nem teszünk arra, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk a tudatot vagy közvetlen szuggesztióval lássuk azt el. Egyszerűen megfigyeljük, engedjük megnyugodni, békéssé válni, hagyjuk, hogy lényünk mélyebb szintjeinek felfedezése és megtapasztalása közben egyre mélyebbre vezessen. A meditáció a tudat középpontjába jutás módszere, ahonnan a tudatosság különböző fokokban és mértékben kiáramlik.

Szerettelek egykor,

Teljes szívemből.

Ám ez a láng már csak halovány,

Talán kis parázs.

A láng már rég tovatűnt,

S vele a szenvedély.

Most úgy érzem,

Nem maradt más,

Csak üresség.

Lassan vége az évnek,

Mely hozott újat, mely lezárja a múltat.

Fájdalmat, bánatot, egy kis ürességet.

S vágyat valami másra, valami jobbra,

Valami szebbre.

Álmokat a végtelenbe.

Sorsunk kerekét nem fordíthatjuk vissza,

Amit már leírtunk, már megtettünk,

Az ott marad, ahová írtuk,

Mint papíron a tinta.

S én mégis vágyom a megfoghatatlanra.

Álmokat kergetek, 

Mint pillangó a virágokat a réten.

Szeretném, ha vágyaim testet öltenének.

S irányt mutatnának térben s időben.

Hát búcsúzom immár ettől az évtől,

S várom az újat, a szebbet, a jobbat,

S hogy az álmaim megvalósíthassam.