Ülök az autóban,
Fejem a háttámlára hajtom.
Az út mellett elszaladnak a fák.
Monoton utazás, sok kilóméteren át.
Nézem a felhőket az ablakon át;
Mint bárányok suhannak
A kék égen át.
S a bárányfelhők közt,
Angyalszárnyként gabalyodnak
A fátyolfelhők.
Azt hiszem, kicsit rosszul viselem a negatív véleményt. Ezt is meg kell tanulnom még. Kedves barátnőm azt mondta, hogy mindig lesz negatív vélemény. Mindenkinek nem tetszhet, amit csinál az ember. De minden vélemény, így a negatív is előrébb visz. Ettől függetlenül kiírtam magamból.
Kicsit összeszorul a torkom, s a szívem,
Mert leszólták egy költeményem.
Lehet nem értik,
Mennyi gyötrelem, s küzdelem,
Szavakba ölteni egy gondolatot,
Mely nem terem csak úgy,
Füvön, fán, s a bokrokon.
Lehet, nem kellene megkérdezni
A véleményetek.
Hanem csak írni, írni naphosszat
Azt, ami szétveti a keblemet.
Fekete felhők gyűlnek az égen.
Az elmémben a gondolatok,
Éles tőrré forrnak össze.
Kavarognak, forognak,
S lehet, rossz irányt mutatnak.
Szívemben egykoron,
Igen régen.
Néhány gödörrel tarkított,
Zöldellő rét virított.
Színes virágok nyíltak azon,
S beteljesületlen álmok.
Mostanra valami megváltozott
Bennem.
Valami nagyon.
Már nem az vagyok,
Ki voltam egykoron.
A fájó emlékek súlya
A vállamat nyomja.
Nem ereszt,
S béklyóként tart fogva.
Nézem nappal a Napot,
Éjjel a Holdat s a csillagokat.
Gyönyörűnek tűnnek innen lentről.
A Hold az én bázisom,
Minden nap bátorít,
S kihozza belőlem a legjobbat.
Sokszor nézek fel esténként az égre,
A csillagok tengerére.
Csodálva a messzeséget,
A végtelenséget.
Elképzelem magam odafent,
Ahogy ülök a göncölszekéren.
Nézek le rátok, mint hangyákra,
Ti rátok, emberekre.
2020. 06. 12.
Esténként szeretek feltekinteni az égre.
Nézem a csillagok tengerét a messzeségben.
Oly közelinek tűnnek, s mégis távol vannak.
Lábujjhegyre állok, egy picit ágaskodom.
Felnyújtom a kezem,
De nem érek el egyet sem.
Lefekszem a fűre, az udvar közepére.
Ma a csillagok fényével takaródzom.
Álmaimban a tejúton járok,
A göncölszekérrel furikázom.
Szerdán csúnyán elbánt velem az élet.
Most szombat van,
S én még mindig élek.
Ugyan valami meghalt bennem nagyon.
S most a romokat takarítom.
Kell még idő, hogy tisztán lássak.
A fájdalmamból valami örömet csináljak.
A fájdalom akkor letaglózott,
Úgy éreztem, hogy meghalok.
Az életösztön mégis mást mondott,
Felejtsd el, ki oly rútul becsapott.
2020- május 10.
Csörög a vekker
A legszebb álmomba kever be.
Hirtelen azt sem tudom,
Hogy nem álmodtam-e.
Félve kinyitom a szemem,
Az álomkép tovaröppen.
Kis szúrást érzek a szívem táján,
Hogy ez is csak egy álom volt csupán.
2020. április 26.
Jeles nap a ma
Jeles nap a mai, ó jó Uram!
Várad népe már hajnal óta
Talpon van.
Szorgoskodik, hogy ez legyen
A legszebb nap.
Virágokkal díszíti fel a házad táját,
Színes lufikkal,
Zászlókkal ékesíti annak falát.
Jeles nap a mai, ó jó Uram!
Cselédek hada tüsténkedik,
Már napfelkelte óta,
Hogy vágyaidat, álmaidat
Megvalósítsa.
Jeles nap a mai, ó jó Uram!
Az asztal dúsan rakva,
S rajta megannyi finom falat.
A fő ékesség mégis azon
Ó, egy hatalmas nagy torta!
Menj, gyorsan!
Öltsd fel a legszebb ruhád!
Jeles nap a mai, ó jó Uram!
A vendégek már ott jönnek, sorban.
Mind csak reád várnak,
Kedvesen, s mosolygósan.
Kezük megrakva számtalan
Néked szánt szebbnél szebb ajándékkal.
Ne várasd őket! Menj!
Siess gyorsan!
2020. április 19.
Te vagy az, ki életet adtál nekem.
Ki az élet viharában
Mindig fogtad a kezem.
Ha bánat ért,
Mindig tehozzád szaladtam.
Te fogtad a kezem,
Mikor beteg voltam.
Mindig megvigasztaltál,
Ha bántott az élet.
S én a két karodban
Kerestem menedéket.
Te törölted le könnyeimet,
S biztattál, hogy még jobb legyek.
A munka szeretetére is te tanítottál,
S arra, hogy semmi sem hullik
Csak úgy az ölünkbe.
Te vagy az, ki mindig velem vagy.
Minden körülmények között
Mellettem vagy.
Te vagy az, ki lelket öntöttél belém,
Mikor elvesztettem a hitem.
Te voltál az, ki biztatóan átöleltél,
Hogy minden rendben lesz.
A két karodban még mindig gyermek vagyok.
Te vagy az,
Az édesanyám.
Hiszek a szerelemben,
A mindent elemésztő tűzben.
S ha mégis vége,
Akkor sem esem kétségbe.
Majd jön egy másik,
Egy felejthetetlen.
Egy igazi.
Mindent elsöprő, mámorító.
Hisz a szerelem jó.
Fantasztikus.
Megbabonáz s felmelegít.
Két lelket összekötő,
Fantasztikus, mély gyönyör.